Tartalom

Bevezetés

Igaz az a napjainkban sokszor hangoztatott megállapítás, hogy a gyors fejlődés következtében a természettudományi ismeretek ötévenként megújulnak és eszerint már az alig egy évtizeddel ezelőtt megjelent publikációk és szakkönyvek - legalább részben - elavultak. Mi értelme van ezekután részletesen leirni egy szűk orvosi szakterület évtizedekkel ezelőtti történéseit?
E kérdésre több helytálló választ is lehet adni. A legkézenfekvőbb az, hogy az orvostörténet önálló szakma melynek hazánkban mindig voltak és ma is vannak elismert művelői jeléűl annak, hogy valós érdeklődést elégit ki akárcsak a történettudomány általánosságban.
Ha személyemben az orvostörténeti tudományágban outsiderként vállalkozom az elmult hat évtized leírására, ez kizárólag azért van, mert ezen a szakterületen ezt már csak utolsó szemtanúként és cselekvő részesként tehetem meg.
Hatvan év történelmi mércével mérve alig több egy röpke pillanatnál, de a medicina fejlődésében hosszú út, a hazai mellkassebészetet illetően pedig meghatározó idő, mert áthidalja fejlődését a pleuraűrben végzett bátortalan sebészi szárnybontogatásoktól a mai computerizált, video-asszisztált, transzplantációs és robottechnikai korszakig.
Ha a szakma mai művelői nyomtatásban közölni kivánják tapasztalataikat, megállapításaikat - még a legritkábbnak vélt kórképek tekintetében is jelentős szakirodalmi adathalmazzal kénytelenek szembesülni. Ezért is, továbbá a helytakarékosság okán is a legtöbb folyóirat már csupán az utolsó évtized közléseire való hivatkozásokat várja és fogadja el, kivételt legfeljebb néhány korábban megjelent alapmű jelenthet. Ily módon a fiatal szakember, a kezdő publikáló tájékozódási horizontja a mult felé egyre szűkül és ha idősebb előljáróitól kritikai impulzust nem kap, könnyen eshet abba a tévhitbe, hogy megállapítása vadonatúj felfedezés. Különösképpen vonatkozik ez a napjainkra jellemző feltűnő tájékozatlanságra a hazai szakirodalmi előzményeket illetően, ami abból a hiedelemből is fakad, hogy ami nem található meg egykönnyen az aktuálisan leginkább divatosnyelvű ( manapság az angol ) irodalomban, az nem is létezik.

Az alábbi viszatekintés megírására az ad ösztönzést, hogy a fenti hiány pótlásához segitséget nyujthat, hogy általa a ma és holnap szerzői csekély időráfordítással tájékozódhatnak arról, mi is volt a helyzet Magyarországon a szakmai fejlődés egy adott korszakában az őket éppen foglalkoztató témában, miből és hogyan alakult ki a ma elfogadott eljárás vagy álláspont, kik foglalkoztak vele és mire jutottak.
A történetet három részben tárgyalom. Az első a világháboru befejezésétől az 1956-os forradalomig terjedő - mindössze 11 éves periódust öleli fel. Ekkor alakultak ki a szakma müveléséhez nélkülözhetetlen alapfeltételek és születtek meg az első specializált osztályok élükön a szakma hazai pionírjaival.
A második korszak átöleli a politikai rendszerváltásig, tehát a nyolcvanas évek végéig eltelt közel negyedszázadot, a harmadik a kilencevenes évek és az ezredforduló óta eltelt periódusban bekövetkezett fejlődést tárgyalja. Tudatos aránytalansággal bővebb teret szánok a régebbi eseményeknek, szűkebbet a mai generáció által értelemszeűen jobban ismert újabbaknak.
A függelékben igyekszem krónikaszerüen megörökíteni a háboru után létezett - vagy máig is létező mellkassebészeti intézeteket, osztályokat, azok vezetőit, majd külön tárgyalom szakmánk tudományos társaságának multját.
A hivatkozások - távolesően a teljesség igényétől - csak a hazai irodalomban megjelent és abban is főként az adott témákat először vagy elsők között tárgyaló összefoglaló közlésekre, disszertációkra, monográfiákra szorítkoznak. Hivatkozom végül intézetek és mellkassebészeti osztályaik nyomtatásban megjelent jubileumi kiadványaira.

tartalom