Bevezetés
Igaz az a napjainkban sokszor hangoztatott megállapítás, hogy a
gyors fejlődés következtében a természettudományi ismeretek ötévenként megújulnak
és eszerint már az alig egy évtizeddel ezelőtt megjelent publikációk és szakkönyvek
- legalább részben - elavultak. Mi értelme van ezekután részletesen leirni egy
szűk orvosi szakterület évtizedekkel ezelőtti történéseit?
E kérdésre több helytálló választ is lehet adni. A legkézenfekvőbb az, hogy
az orvostörténet önálló szakma melynek hazánkban mindig voltak és ma is vannak
elismert művelői jeléűl annak, hogy valós érdeklődést elégit ki akárcsak a történettudomány
általánosságban.
Ha személyemben az orvostörténeti tudományágban outsiderként vállalkozom az
elmult hat évtized leírására, ez kizárólag azért van, mert ezen a szakterületen
ezt már csak utolsó szemtanúként és cselekvő részesként tehetem meg.
Hatvan év történelmi mércével mérve alig több egy röpke pillanatnál, de a medicina
fejlődésében hosszú út, a hazai mellkassebészetet illetően pedig meghatározó
idő, mert áthidalja fejlődését a pleuraűrben végzett bátortalan sebészi szárnybontogatásoktól
a mai computerizált, video-asszisztált, transzplantációs és robottechnikai korszakig.
Ha a szakma mai művelői nyomtatásban közölni kivánják tapasztalataikat, megállapításaikat
- még a legritkábbnak vélt kórképek tekintetében is jelentős szakirodalmi adathalmazzal
kénytelenek szembesülni. Ezért is, továbbá a helytakarékosság okán is a legtöbb
folyóirat már csupán az utolsó évtized közléseire való hivatkozásokat várja
és fogadja el, kivételt legfeljebb néhány korábban megjelent alapmű jelenthet.
Ily módon a fiatal szakember, a kezdő publikáló tájékozódási horizontja a mult
felé egyre szűkül és ha idősebb előljáróitól kritikai impulzust nem kap, könnyen
eshet abba a tévhitbe, hogy megállapítása vadonatúj felfedezés. Különösképpen
vonatkozik ez a napjainkra jellemző feltűnő tájékozatlanságra a hazai szakirodalmi
előzményeket illetően, ami abból a hiedelemből is fakad, hogy ami nem található
meg egykönnyen az aktuálisan leginkább divatosnyelvű ( manapság az angol ) irodalomban,
az nem is létezik.
Az alábbi viszatekintés megírására az ad ösztönzést, hogy a fenti
hiány pótlásához segitséget nyujthat, hogy általa a ma és holnap szerzői csekély
időráfordítással tájékozódhatnak arról, mi is volt a helyzet Magyarországon
a szakmai fejlődés egy adott korszakában az őket éppen foglalkoztató témában,
miből és hogyan alakult ki a ma elfogadott eljárás vagy álláspont, kik foglalkoztak
vele és mire jutottak.
A történetet három részben tárgyalom. Az első a világháboru befejezésétől az
1956-os forradalomig terjedő - mindössze 11 éves periódust öleli fel. Ekkor
alakultak ki a szakma müveléséhez nélkülözhetetlen alapfeltételek és születtek
meg az első specializált osztályok élükön a szakma hazai pionírjaival.
A második korszak átöleli a politikai rendszerváltásig, tehát a nyolcvanas évek
végéig eltelt közel negyedszázadot, a harmadik a kilencevenes évek és az ezredforduló
óta eltelt periódusban bekövetkezett fejlődést tárgyalja. Tudatos aránytalansággal
bővebb teret szánok a régebbi eseményeknek, szűkebbet a mai generáció által
értelemszeűen jobban ismert újabbaknak.
A függelékben igyekszem krónikaszerüen megörökíteni a háboru után létezett -
vagy máig is létező mellkassebészeti intézeteket, osztályokat, azok vezetőit,
majd külön tárgyalom szakmánk tudományos társaságának multját.
A hivatkozások - távolesően a teljesség igényétől - csak a hazai irodalomban
megjelent és abban is főként az adott témákat először vagy elsők között tárgyaló
összefoglaló közlésekre, disszertációkra, monográfiákra szorítkoznak. Hivatkozom
végül intézetek és mellkassebészeti osztályaik nyomtatásban megjelent jubileumi
kiadványaira.