|
Pneumothorax - Légmell kezelésének protokolljaPNEUMOTHORAX (légmell, PTX) I. Irányelv
és témája:
a légmell oka, diagnózisa és therápiája II/A. Irányelv célja: a légmell kezelésének
egységesítése, a leghatékonyabb gyógyeljárások evidence based medicine basison
való ajánlása: a légmell megszüntetése mellkasi szívódrain behelyezésével vagy
altatásban műtéti módszerrel. II/B. Irányelv
célcsoportjai: Szakmai célcsoport: mellkassebész szakorvosok és szakorvos
jelöltek, rezidensek általános
sebész szakorvosok és szakorvos jelöltek, rezidensek tüdőgyógyász
szakorvosok és szakorvos jelöltek, rezidensek
általános orvosok betegcélcsoport: légmell vagy légmell
gyanúja miatt observált vagy kezelt betegek III. Irányelv
fejlesztéssel kapcsolatos információk: A. Módszerek,
fejlesztőcsoport, véleményezők - Módszer: a klinikai
gyakorlat folyamatos értékelése az irodalmi tapasztalatok kontrollált
beépítése a protokollba az evidence base medicine szempontok figyelembe
vétele - Fejlesztőcsoport: a Sebészeti Szakmai Kollégium felkért
szakértője vagy szakértői a MMST vezetősége ill. az általa felkért
szakértő(k) Pulmonológiai Szakmai Kollégium
Mellkassebész Szakcsoport - Véleményezők: SSzK,
PSzK-MS Szakcsoport, MMST B. Dokumentáció: a Sebészeti Szakmai
Irányelvek kiadmányában megjelenik ill.
a Pulmonológiai Szakmai Kollégium kiadásában
hozzáférhető Jogi
megfontolások: a protokoll
szakmai ajánlás, nem kötelező jellegű, nem teszi feleslegessé az egyéni
orvosi megfontolást és az egyénre szabott, adott esetben a protokolltól eltérő
gyógyeljárás alkalmazását. IV. A
légmell irányelv leírása: az ajánlások
tömör összefoglalása (táblázat) 1.
Bevezetés,
irányelv célja 2.
Alkalmazási
terület 3.
Hivatkozások 4.0. A
pneumothorax fogalma, típusai, tünettana és diagnosztikája 4.1. A légmell fogalma 4.2 Primer
(„spontán”) ptx 4.3 Secunder
ptx 4.4 A ptx
gyakorisága 4.5. A ptx
besorolása az intrapleuralis nyomásviszonyok alapján 4.6. Ptx
besorolása kiterjedése alapján 4.7. A
ptx besorolása szövödményes formái alapján 5.0. A
pneumothorax tünettana, diagnosztikája és differenciál diagnózisa 5.1 A ptx
tünetei 5.2. Diagnosztika 5.3. Differenciál diagnosztika 6.0.
Betegellátási tevékenység leírása 6.1.
A beteg útja az invazív beavatkozásig 6.2.
A ptx ellátási lehetőségei 6.3.
A mellkascsövezés leírása, szívókezelés 6.4. Műtéti
megoldások 6.4.1.
Műtéti előkészítés 6.4.2.
Műtéti érzéstelenítés 6.4.3.
Műtéti behatolások és műtéti típusok 6.4.4.
Postoperatív kezelés 6.4.5.
Szövődmények 6.4.6.
Utókezelés, gondozás 7.0.
A
pneumothorax kezelési algoritmusa A pneumothorax kezelésének részletes
irányelve 1.0. Bevezetés,
az irányelv célja:
A
pneumothorax multicausalis, életveszélyes, acut kórállapot, amely elsősorban
fiatalokon (20-30 év) ill. idősebb korosztályban (60-70 év) gyakori, de baleset
(trauma) ill. iatrogen úton is kialakulhat. Cél a légmell megszüntetése
mellkasi szívódrain behelyezésével vagy altatásban műtéti módszerrel történhet.
A betegség kiújulásra hajlamos. 2.0. Alkalmazási
terület: Magyarország sebészeti,
mellkassebészeti , továbbá tüdőgyógyászati, traumatológiai fekvő ill.
járóbetegellátási intézményei, háziorvosi-üzemorvosi ellátási egységei 3.0 Hivatkozások: -
1997.
évi CLIV. törvény az egészségügyről ·
a
beteg önrendelkezési joga ·
a
szabad orvosválasztás joga -
Kecskés
L. Pneumothorax. In: Sebészeti Útmutató - Klinikai irányelvek kézikönyve. 2002.
június Különszám 172-176. -
Magyar
Sebészet 51. 75-77. 1998. - A spontán PTX VATS kezelése -
Compeau
C, Johnston M R. Pneumothorax. In: Casson A G, Johnston M R. Key Topics in
Thoracic Surgery. BIOS Scientific Publishers Lim. (UK) 1999; 202-205. -
Tan
C. The management of (spontaneous) pneumothorax. in: Treasure T et al. The
Evidence for Cardiothoracic Surgery; tfm Publishing Ltd - First Edition 2005:107-117. 4.0. A pneumothorax fogalma, típusai, tünettana
és diagnosztikája 4.1. A légmell fogalma: Az az állapot, amikor a
mellhártya zsigeri és fali lemeze közé, azaz a mellhártyaüregbe levegő jut kívülről
(a mellkasfal sérülésén át) vagy belülről (a tüdő vagy oesophagus
folytonosságmegszakadása, stb. útján). Ennek következtében súlyos
respiratoricus állapotromlás következhet be, amely mielőbbi orvosi beavatkozást
igényel. Kezelés nélkül akár halállal is végződhet. Jellemzően kiújulásra
hajlamos, mindkét tüdőfelet egyaránt érintheti. 4.2. Primer
(„spontán”) pneumothorax: Oka ismeretlen, magas, hirtelen nőtt
fiataloknál, kora tavasszal és késő ősszel gyakoribb. Jellemző korosztály:
20-30 éves. Ok: egyébként egészséges egyéneken a jellemzően csúcsi
elhelyezkedésű subpleuralis hólyagcsa vagy bulla rupturája. 10 %-ban alfa-1 antitrypsin hiány okozta
proteolysis állhat a háttérben. 4.3. Szekunder pneumothorax: ·
Valamely előzetes betegség,
állapot
: COPD, infectió (bakterialis, vírus,
gomba, parazita vagy tbc-s caverna vagy tüdőtályog),tumor-caverna-, nyelőcső-, trachea- perforatio a mellhártyaüregbe etc. következménye
lehet.. ·
Mellkasi trauma: zárt (compressiós
mechanizmus) vagy nyílt, áthatoló mellkasi sérülés is
okozhatja. ·
Iatrogen eredetű is lehet: CV kanül,
mellkaspunctió, ggl. Stellatum bloquad, oesophagoscopia, bronchoscopia,
transthoracalis tübiopsia (10-30 %) ill. laparoscopia , respirator therapia
szövődménye is lehet. ·
Specialis szekunder
légmell formák: neonatalis ptx: újszülöttek 1-2 %-nál , catamenialis
ptx: fertilis korú nőkön ovulatió idején, AIDS és
ptx: Pneumocystis carinii infectióhoz 15-20 % -ban társulhat, mucoviscidosisban
ptx a cysticus fibrosishoz társulva 8 éves korig 20 %-ban fordulhat
elő, 50 % recidiva aránnyal súlyosbítva. 4.4. A pneumothorax gyakorisága Az un. primer és szekunder
légmell gyakorisága 15-20/ 100.000 lakos/év A férfi nő arány 3-5/l. Dohányos betegen gyakoribb 4.5. Pneumothorax besorolása a
kialakult intrapleuralis nyomásviszonyok alapján ·
Egyszerű légmell (nincs közvetlen életveszély) : -nyílt ptx: külső-belső nyomás közel
azonos, a mediastinum nincs áttolva -zárt ptx : nyomásviszonyok
kismértékben változnak (pl. artefitialis ptx) ·
Ventil légmell (közvetlen életveszély van !) a mediastinum az ép oldalra áttolt,
akut cardio-respiratorikus veszélyhelyzet ! 4.6. Pneumothorax besorolása kiterjedése alapján : ·
Totalis légmell
(„complet ptx”): -egyszerű -ventil – életveszély! ·
Részleges
légmell („partialis ptx”) -összenövések, gyulladás, recidíva
esetén gyakoribb -köpeny légmell: tünetszegény, csak
néhány mm széles ·
Bilateralis
légmell ( nincs feszülő formája):
közvetlen életveszély! -trauma, áramütés,
magasból leesés 4.7. Pneumothorax
besorolása szövődményes formái alapján : ·
Haemo-pneumothorax
(traumás-, spontán ill. iatrogen ptx esetén is lehetséges) ·
Sero-pneumothorax:
(kevés fluidum mindig van !) inveteralt ptx esetén több liter savó
is lehet a mellkasban ·
Pyo-pneumothorax:
súlyos állapot, magas mortalitás!
-inveteralt ptx szövődménye -tüdőabscessus, tumor-abscessus-, ill. oesophagus-bronchus perforatio miatt, -bronchus csonk insufficientia után
(részresectió esetén) ·
Chylo-pneumothorax:
ritka -chylothorax punctio szövődménye is lehet 5.0. A
pneumothorax tünettana, diagnosztikája és differenciál diagnózisa 5.1. A pneumothorax tünetei: jellemző a hirtelen kezdet: köhögés, szúró
mellkasi fájdalom, nehézlégzés. A ptx okozta functionalis jobb-bal shunt okozta
hypoxia ill. a mediastinum áttolás miatt súlyos
keringési tünetek társulhatnak. A panaszok intenzitása fiatalok és enyhébb
formák esetén fokozatosan csökkenhet, krónikus formák tünetszegénnyé válhatnak. Egyes
esetekben subcutan levegő is tapintható, ami önmagában nem tekinthető
életveszélyes állapotnak. 5.2. Diagnosztika: -fizikális:
hallgatózás, kopogtatás, subcutan emphysema, -cardio-respiratorikus
tünetek: szapora pulzus, oldalszúrás, köhögés, -röntgen
: standard diagnosztikus eszköz, -CT,
ultrasonographia : lehetséges, de nem feltétlenül szükséges 5.3. Differentiál-diagnosztika: A légmellet a tünetek
alapján az acut cardio-respiratorikus
symptomákkal járó kórképektől kell
elkülöníteni: myocardialis infarctus, angina pectoris, tüdőembólia, aortadissectio,
intercostalis neuralgia, pericarditis etc. A radiológiai kép alapján a tüdőcysta, óriás
emphysemas bulla, traumás rekeszruptura , rekeszrelaxatio képezhet differential
diagnosztikus nehézséget. A CT ebben hasznos segítség lehet. 6.0. A betegellátási tevékenység leírása: 6.1. A „beteg útja” az invazív beavatkozásig: A beteget a fekvőbeteg
(járóbeteg) ambulancia fogadja beutalás, átirányítás vagy egyéni jelentkezés
alapján. Amennyiben az aktuális mellkas felvétel valamint panaszai alapján a sürgős beavatkozás indokolt,
még az ambulancián mellkasi draint vezetünk be, amelyet állandó szívásra
helyezünk (0,05-0,1 atm) ill. 10-30 vizcm. Ha nincsenek súlyos
légzési elégtelenségre utaló jelek, és nem polytrauma része a PTX, a betegszállító
az ellátó osztályra szállítja a beteget, ahol jelen irányelvek alapján döntünk
ellátásáról (observatió-fektetés és/ mellkascsövezés és/ altatásban műtét). Fontos a beavatkozás
előtt a műtéti és altatási jegyzőkönyvben a beleegyezés aláíratása a kontaktusképes,
tiszta tudatú beteggel, akit a lehetséges szövődményekről, gyógytartamról is tájékoztatunk. 6.2. A pneumothorax ellátási lehetőségei: -
Részleges
ill. kis kiterjedésű légmell esetén observatió(fektetés, ágynyugalom) is
szóba jöhet. Előnye az invazív beavatkozás elkerülése, hátránya a magas
recidíva arány (25-40 % !) -
Zárt
és részleges légmell esetén az egyszeri
tűleszívás is lehetőség. Előnye a minimalis inavazív beavatkozás, amely
ismételhető. Hátránya az ugyancsak magas recidíva arány: 15-35 % -
Első légmell esetén: mellkasi szívódrain (36-72 óra) -
Tartós áteresztés (48
óra), expanzió hiánya, illetve recidiv PTX esetén: első választásként a VATS (intratrachealis narkózis,
betegoldali atelectasia, ellenoldali lélegeztetés) ajánlható. -
Oldhatatlan
összenövések, egyoldali lélegeztetés lehetőségének hiánya esetén: conversio ( axillaris thoracotomia
intratrachealis narkózisban) -
Szekunder PTX esetén:
első választásként inkább drain + talcumos pleurodesis ajánlott. Csak hosszabb
áteresztés (48-72 órán túl), ill. nem megfelelő tüdőexpansió esetén lehet
mérlegelni a thoracotomiát,
figyelemmel a beteg műtéti alkalmasságára és társbetegségeire is: egyéni
mérlegelés alapján VATS vagy axillaris thoracotomia. 6.3. A
mellkascsövezés leírása: 6.3.1. A beteget lehetőleg fekvő helyzetben csövezzük, a
nem PTX-es oldalára fektetjük stabil oldalfekvő helyzetet felvéve. A PTX
jelenlétéről kopogtatással és hallgatózással, illetve az aktuális mellkas röntgen-felvétel
tanulmányozásával meggyőződünk. Axillarisan érzéstelenítjük a mellkasfalat és a
fali pleurát, ezen a helyen diagnosticus punctiót végzünk, hogy megállapítsuk,
van-e szabad levegő a mellüregben. Az érzéstelenítés helyén szikével 1 cm-es
sebet ejtünk a bőrön, majd trokár segítségével a kiválasztott átmérőjű,
oldalnyílásokkal ellátott, kellő hosszűságú mellkasi drent a mellüregbe
vezetjük. A draint rögzítjük, aktív szívásra helyezzük a beteget. Esetenként a
medioclavicularis vonalból, a 2-3. bordaközből a lateralis rekesz-sinus
irányába is vezethetünk hasonlóképpen szívódrent. 6.3.2. Ezután figyeljük az
áteresztést, mellkas röntgen kontrollokat végzünk. 6.3.3. Expansió esetén a
draint a 2-4. postoperatív napon távolítjuk el. 6.3.4.
Amennyiben kontroll mellkas röntgen során relapsus nincs, a
beteg otthonába távozhat. 6.3.5.
Kontroll vizsgálatokra az ellátó osztályra ill. annak
járóbeteg
szakambulantiájára visszarendelhetjük, de minden esetben a területileg
illetékes Tüdőgondozóba ill. háziorvosához is irányítsuk. 6.3.6. Ha nem sikerül
expansiót elérnünk, a 6.4. fejezet alapján
járunk el. 6.4. A műtéti megoldás leírása: 6.4.1. Műtéti előkészítés: Amennyiben thrombemboliás rizikófaktorok is jelen vannak (pl. fogamzásgátló szer szedése,
obesitas, dohányzás, tartósabb fekvés, varicositas, stb.), akkor a narkózisban
végzett műtét előtt 2 órával célszerű alacsony molekulasúlyú heparin
készítményt is adni a betegnek. Rutinszerűen antibiotikum védelem nem szükséges, de adása mérlegelendő
(inveteralt légmell, lázas állapot, súlyos alapbetegség, társbetegség). 6.4.2. Műtéti érzéstelenítés: Intratrachealis
narkózis, VATS esetén dupla lumenű (pl. Carlens) tubussal, amely szelektív
(jobb és/ bal) oldali lélegeztetést tesz lehetővé. Neurolept analgesia
javasolt. A műtéti beavatkozás végén a beteget extubáljuk. 6.4.3. Műtéti behatolások és műtéti típusok: a)
Posterolateralis
thoracotomia: biztonságos, jó feltárást ad, de az esetek többségében felesleges
az elterjedtebb axillaris behatolással szemben. b)
Axillaris
thoracotomia: kisebb funkcionális károsodást okozó behatolás, általában
elegendő feltárást nyújt a műtét elvégzéséhez. c)
Videó
asszisztált thoracoscopos sebészet (VATS): Ma ez a legkorszerűbb behatolási és
műtéti módozat, amely minimál invazív módon alkalmas a betegség elhárítására .
Rossz légzésfunkció (egyoldali lélegeztetés nem kivitelezhető) és vérzés esetén
nem ajánlott módszer. Műtét során
altatásban, beteg oldali atelectasiában az áteresztő tüdőrészt elvarrjuk / lekötjük (endoloop) / resecaljuk (endoscopos varrógépek). Szükség esetén (mechanikus,
elektromos, ultrahangos, lazeres) pleurodesist
ill. pleura abrsasiót végzünk a pleuralemezek összatapadásának elérése érdekében.
Két mellkasi szívódraint visszahagyva a postoperatív megfigyelő osztályra szállítjuk
a beteget. 6.4.4. Postoperatív kezelés: -
szívókezelés
: 24-72 óráig állandó 0,05-0,1 atm negatív nyomás -
antibiotikum
és thrombosis profilaxis (lsd. 6.4.1.) -
korai
fizioterápia, ágyon belüli mobilisatió -
expactoránsok,
bronchusdilatátorok -
naponkénti
(minimum) 1x-i mellkas rtg kontroll 6.4.5. Szövődmények: Mortalitás: 0-1 % Korai: (általában ún. minor szövődmények fordulnak elő, súlyos szövődmények nem
gyakoriak) -
utóvérzés -
nem
kielégítő tüdőexpansió, „légtasak” -
légzési
elégtelenség -
secunder
pneumonia -
hypoxia -
szívritmuszavar -
sebsuppuratio -
pyo-pneumothorax -
thrombemboliás
szövődmények Késői recidíva: ·
Observatio-ágynyugalom
után gyógyult betegnél: 25-40 % ·
Csak
punctió, tűaspiratió után gyógyult betegnél: 15-30 % ·
Mellkasi
szívódrainage után gyógyult betegnél:
15-25 % ·
VATS
után: 2- 5 % ·
Axillaris
thoracotomia után: 0- 3 % 6.4.6. Utókezelés, gondozás: a)
Az
utókezelést célszerű a pulmonológia hálózat igénybevételével végezni. b)
A
sebészi gyógyulást követő közvetlen szakban a megfigyelés célszerűen a területileg
illetékes tüdőgyógyintézetekben, szanatóriumokban történhet, ahol megfelelő
obszervációra és röntgen kontrollra és légzésrehabilitatióra is mód van. c)
Ezen
felül szükséges a beteg időszakos tüdőgyógyászati ellenőrzése (3 majd 6 havonta), hogy az esetlegesen jelentkező
recidivákat, ellenoldali PTX-et kiszűrjék. A betegek kisebb hányadában (COPD) szükség
lehet hosszabb távú vagy ismételt speciális légzés-rehabilitációs intézeti
terápiára (szanatórium, barlangterápia). V. Függelék: Emberi és eszközös
erőforrások, illetve a felelősség meghatározása V.1. Emberi erőforrások: -mellkas-, baleseti- sebész,
tüdőgyógyász szakorvos, szakorvos jelelölt -szakápoló -műtős szakaszisztens -labor szakasszisztens -betegszállító V.2. Műszerek,
eszközök (mellkascsövezéshez): -előre csomagolt és sterilizált mellkascsövező
tálca -egy pár steril gumikesztyű -bőr felületi zsíroldószer és
sebfertőtlenítő oldat -20 ml 2 %-os Lidocain oldat -14-16-18-20-22-24 Ch átmérőjű oldalnyílásokkal
ellátott gumi vagy műanyag mellkasi dren -Központi szívórendszer vagy egyéni
szívóberendezés V.3. Felelősség meghatározása: A kezelési stratégia
meghatározásáért az osztályvezető (mellkas, baleseti) Sebész, tüdőgyógyász szakorvos ill.
az ellátó szakorvos a felelős, ügyeletben a (mellkas, baleseti) sebészeti,
tüdőgyógyász szakvizsgával rendelkező orvos, aki szükség esetén felettese tanácsait
kikéri. V.4. Dokumentáció: -Lázlap:
indikáció megjelenése -Beleegyezési
nyilatkozat kórházi kezelésbe: a páciens tájékoztatása -Kórlap
decursus: beavatkozás indicatiójának dokumentálása -Altatásba
(érzéstelenítésbe) beleegyező nyilatkozat -Műtéti
beleegyező nyilatkozat -Műtéti
leírás rögzítése -Ápolási
lap: megfigyelés dokumentálása -Szövettani
vizsgálati felszólítás -Szövettani
vizsgálati lelet Szombathely, 2004. november 22. Dr. Kecskés László Általános és mellkassebész szakorvos Magyar Mellkassebész Társaság Vezetőségi tagja
A Sebészeti Szakmai
Kollégium tagja |