Mellkassebészeti beutalási rend javaslat (betegutak)

 

A korábbi alapkoncepció az volt, hogy a tüdő- és mellkassebészet specialis szakterület jellegéből adódóan gyakorlatilag bárki –akár beutaló nélkül is- a mellkassebészeti szakambulanciára (továbbiakban MSSZA), a mellkassebészeti osztályok (MSO) felügyelete alatt álló járóbeteg rendelésére beteget beutalhatott, sőt a beteg saját initiatíva alapján is jelentkezhetett –gyakorlatilag beutaló nélkül- szakvizsgálatra. A rendszer elbírta ezt, mivel a mellkassebészet á priori kevéssé mondható ambuláns szakmának, azaz a járóbeteg forgalom sokkal szerényebbnek mondható, mint pl. egy belgyógyászati szakma járóbetegrendelésén.

 

A jelenleg érvényben lévő beutalási rend annyiban változott az ismert törvényi rendelkezések alapján, hogy most is bárki beutalhat beteget a MSSZA-ra, de megköveteljük, hogy a beutaló orvos lássa el beutalóval, amit az ambuláns vizsgálati jegyzőkönyvhöz mellékelünk, hiszen ez az OEP finanszírozás feltétele.

Úgy a korábbi, mint a jelenlegi rendszerben az acut (most sürgősségi) beteg akár beutaló nélkül is megjelenhetett a szakambulantián ill. a mellkassebészeti osztályon, gyakorlatilag minden napszakban (ügyeletben is és munkaidőben is). Itt dőlt el, hogy ambuláns ellátásban részesül-e vagy felvételt nyer állapota alapján.

 

Az általam javasolt rendben, egyeztetve a 2007. II. 15-én életbe lépett eü. miniszteri rendelettel, a beutalási rendre a következő javaslatot tenném:

 

I.                accreditaciós szint (lsd.16/2004. /III.23./ ESzCsM rendelet):

 

Sürgősségi beteg –lehetőleg beutalóval-, de a dolog természetéből adódóan beutaló nélkül is- jogosult a MSSZA- jelentkezni. Amennyiben állapota visszaigazolja a sürgősséget, akkor vizitdíjat nem fizet. A beteg az ún. területről ill. területen kívülről is ellátásra kerülhet. Amennyiben a sürgősség nem nyer szakmai igazolást, akkor a vonatkozó rendeletek alapján napközben 600 Ft. ill. ügyeleti időben 1000 Ft vizitdíjat köteles fizetni (természetesen figyelemmel a törvényi mentességekre).

 

 

Elektív beteg beutalása esetén a korábban hivatkozott rendelet mellékleteként szerepelő betegcsoportokban (elsősorban mellkassebészet határterületei: nyelőcsősebészet, struma-substernalis struma, hiatus hernia etc.) esetén jogosult a mellkassebészeti profillal is rendelkező sebészeti osztály beteget szakvizsgálatra fogadni a háziorvos, üzemorvos, a belgyógyászati és sebészeti társszakmák és a tüdőgondozó beutalása alapján.

 

Vitatott kérdésnek tartom, hogy felvételre elektív beteget beutalhat-e a háziorvos ill. üzemorvos. Valószínűen az lehet a helyes gyakorlat, hogy elektív beteg felvételét szakorvosi vizsgálat és „előszűrés” előzze meg (pl. belgyógyászati vagy tüdőgyógyászati kivizsgálás). Az elől sem lehetne elzárkózni, ha a háziorvos (üzemorvos) által megfelelően előzetes vizsgálatokra küldött beteget -a megfelelő leletek birtokában- osztályos felvételre is beutalhassa.

 

Jogosulatlan az idézett beutalói kör onkológiai jellegű diagnosztikai és therápiás vizsgálatokra, elektív resectiós műtétekre beteget küldeni. Ugyanakkor az I. accreditációs szintű mellkassebészet sem fogadhatja még beutalóval sem az előzőekben jelzett betegcsoportot. Az elektív, beutalóval rendelkező beteg 300 Ft-t, a beutaló nélküli beteg 600 Ft-ot fizet.

 

Az I. Accreditaciós szintű mellkassebészet esetén szigorúan lehetne venni, hogy csak az osztály (sebészet, baleseti sebészet, érsebészet) ellátási területéről fogadjon beteget, különben emelt szintű vizitdíjra ill. osztályos felvétel esetén co-payment-re kötelezendő a beteg.

 

II-III-s accreditaciós szint (lsd.16/2004. /III.23./ ESzCsM rendelet)

 

·        Alapelvként leszögezhető, hogy nincs akkora különbség a II-III. szint között, hogy külön kellene szabályozni a betegutakat, ezért összevonva tárgyalom. ( a volumenredukciós műtét csak a III. szinten engedélyezett ill. a tüdőtranszplantációval kapcsolatos kérdéseket külön eljárási rend szabályozza).

 

·        A mellkassebészet erősen specializált jellegénél fogva ezeken a szinteken az ún. területi elvet nem lehet alkalmazni. Ez annál is inkább igaz, mert bizonyos hagyományok és több évtizedes bejáratott betegeutak alapján minden egyes osztálynak vannak „felvevő területei”, de ezt semmilyen törvény idáig nem szabályozta. (pl. Tolna megyéből a Korányi MSO-ra megy a beteg, bár a PTE MSO lényegesen közelebb van, vagy Egerből is Budapestre megy a beteg, bár a Miskolci MSO közelebb van. De mondhatom azt is, hogy a Szombathelyi MSO nemcsak Ny-Magyarország 3 megyéjét, hanem  egész Veszprém megyét is ellátja). Megjegyzendő, hogy ebből idáig semminemű komolyabb szakmai feszültség sem a betegek részéről és többnyire az egyes MSO részéről sem mutatkozott.

 

Az acut beteg beutalási rendje az I. szintnek megfelelően ajánlott. (lsd előbb).

 

Az elektív beteg beutalási rendje:

 

Szakorvosi vizsgálat ill. MSZSZA-ra való beküldés esetén  is megfelel az I. szintnél leírtaknak, csak a hivatkozott 16/2004. ESzCsM rendelet mellékletében fetüntetett lényegesen bővebb betegség- és betegcsoportra terjedően. Ez összefoglalva kiterjed az ún. általános mellkassebészet teljes indikációs körére, beleértve a mellkassebészet határterületeit is (struma, nyelőcső functionális és tumoros, gyulladásos betegségei, rekeszkörüli beavatkozások, cardiatáji műtétek, mellkasfali deformitások műtétei, mellkasi traumával összefüggő állapotok etc.). A beutaló orvos lehet belgyógyász-tüdőgyógyász, sebész, baleseti sebész, fül-orr-gégész ill. határterületen dolgozó bármelyik szakorvos, sőt háziorvos-üzemorvos is.

 

Elektív betegfelvétel előfeltétele azonban előzetes szakorvosi vizsgálat és kivizsgálás lehetne. A beutalóval vagy annélkül jelentkező beteg fizetési kötelességei a vonatkozó Eü. miniszteri rendeletek alapján mérlegelendő.

 

A vissza-irányú betegutakat is érdemes szabályozni. Ennek az az indoka, hogy az országosan is jelentős mértékben redukálódó aktív mellkassebészeti kapacitás a jövőben is el tudja látni a betegeket. Másrészről pedig a jelentősen megnövekedő krónikus és rehabilitációs ágykapacitás fel is tudja venni ezeket a betegeket.

Az eddigi kialakult rendszerben a MSO-ról elbocsájtott betegeket a Tüdőgyógyintézetek ill. a Pulmonológiai Osztályok többnyire akadálytalanul visszavették. Probléma inkább a mellkassebészet határterületein mutatkozott: pl. a nyelőcsőresecált betegeket a beküldő belgyógyászatok csak nagyritkán „akarták” visszavenni. Ezért ebben a tekintetben a javaslatom a következő:

 

A beküldő belgyógyászati , tüdőgyógyászati ill. egyéb társszakmák –előzetes telefon és/ személyes konzilium alapján- legyenek arra kötelezve, hogy aktív vagy rehabilitációs (esetleg krónikus) ágykapacitásuk terhére a megfelelő állapotú operált vagy nem operált mellkassebészeti beteget visszavegyék (ha ezt a MSO szakmailag indokoltnak tartja).

Egyszerűbb esetben ( pl. pneumothorax ellátása, kisebb mellkassebészeti műtét etc. esetén a visszaút a hazaküldés is lehet. Ilyenkor azonban a beteg jelentkezzen a háziorvosánál ill. a területileg illetékes tüdőgondozó intézetben (zárójelentés utaljon rá.)

 

Kontrollra rendelt beteg

A MSO ill. a MSZSZA a beteget szakmai indokkal ill. tudományos célból időszakosan visszarendelheti. Ennek igényét célszerűen a zárójelentésben ill. járóbeteg esetén az ambuláns vizsgálati jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A vizsgálat a megfelelő betegkört illetően vizitdíj-köteles.

 

 

 

Szombathely, 2007. február 19.

 

 

Dr. Kecskés László István

Országos tüdő- és mellkassebész szakfelügyelő főorvos